Kapcsolat

E-mail:csabatot78@gmail.com

Megosztás

Stíluskorszakok (Biedermeier és Szecesszió)

2014.03.26.

Biedermeier 1815-1830

Késői fázisa: 1830 - 1848 Francia országban Lajos Fülöp - stílusnak is hívják. Sokat írtak már a Biedermeier aránylag rövid időszakáról. Pedig erre a stílusra sokáig fel sem figyeltek, hiszen az a derék kispolgárhoz kívánt szólni és így a korábbi irányzatokkal teljesen ellentétbe került.


Német nyelvterület az 1896 óta Münchenben megjelenő "Jugend" c. folyóiratból Jugend-stílusnak nevezik.

Biedermeier 1815 - 1830

A Biedermeier fontos jellemzője az otthonosságra való törekvés. Kedveltek a fa világos/sötét kontrasztjai, ezeket azonban csak a legritkább esetben készítik ébenfából, általában egyszerű fafajtákat színeznek feketére.

Átveszik a "Sheraton" -stílus (Anglia), a XVI. Lajos- és az empire pompázatos antik ornamentikáját azonban csak jelzésszerűen alkalmazzák. A biedermeier tehát az empire szekrény utódja, főleg Németországban és Ausztriában terjedt el.

Nagyon kedveltek a világos fák, a cseresznye, a nyír, a nyár, a körte és a tiszafa. Helyenként, különösen Észak-Németorszában, a mahagónit és a diót (az empire keresett fajtáját) is használják. A berakásos felületek ritkábbak.

Dominál a sima, fényezett felület, amelyen - legyen az tömör vagy furnérozott - jól érvényesül a szép faerezet. 

Az otthonosságot a súlyos, mély párnázattal ellátott szófa testesíti meg, előtte kis kerekasztallal. Az asztal rendszerint egyetlen baluszter módjára kihasasodó, vagy erőteljes, szögletes középső lábon áll. Gyakori a négy kúpos láb is, Átmérőjében hozzáillő kerek lappal (demi-lune).

A székeknek áttört, feketével kiemelt, faragott háttámlájuk van. Az ülőzetek párnázata magas. a hátsó lábak enyhén hátrafelé hajlanak, egyenesek vagy kúposak. Esztergályozott lábak alapján későbbi évekre lehet következtetni.

A biedermeier fontos bútordarabja az írószekrény vagy szekreter. Alsó része 2-3 fiókkal vagy ajtóval ellátott komód, felső részén - lenyitható írólap mögé rejtve - számos kis fiók és rekesz is van. 

A vitrinszekrény (sarokszekrényként is) a kor bájos üveg- és porcelánfiguráinak kedvelt helye. Foglalatai jól mutatnak a szép erezeten és politúrozott felületen. A már XVI. Lajos-stílusból ismert oszlopos komódok még most is előfordulnak. 

A biedermeier szoba jellemző kellékei még a varróasztalkák és a petit-point hímzéssel díszített kályhaellenzők. A virágos anyagok és tapéták szintén az otthonosságot szolgáljáík. 

1830-tól kezdve a biedermeier egyre inkább veszít egyszerűségéből; megjelennekk a soron következő historizmus jegyei.

A stílus jellegzetes díszítőelemei és egyéb ismertetőjegyei:

- Elvétve találkozunk párkány alatti fogsorral

- faragott oszlopfős oszlopok

- egyszerű faragásokkal a székek háttámláján

- kis intarziák

- sárgaréz és bronz veretekkel

Neves asztalosmesterek, ill. tervezők:

B. Holl, Bécs, Josef Danhauser, Bécs, K.-G. Wanschaff, Berlin. Különösen Bécsben és Berlinben nagyszámú műbútorasztalost foglalkoztatnak, ezek név szerint alig ismertek.

Magyarország: Steindl Ferenc stílusa a reformkor művészetének szerves része. 

Szecesszió 1900 körül

A szecesszió elsősorban a 19. század közepétől elterjedt stílusutánzatok sivársága és bizonytalansága elleni tiltakozás jegyében született. Ennek a stílusnak a "feltalálói" (főleg építészek) ugyan szintén keresték példaképeiket a már ismert formák között - főleg a középkor tisztaságát és míves egyszerűségét - , mégis arra tettek kísérletet, hogy önálló gondolkodásmóddal, valamint az anyag és funkció összehangolásával új stílust teremtsenek. Ennek a gondolatnak az előfutárai már a biedermeier alkonyán megjelennek az angol William Morris és a belga Henry van der Velde személyében.


Az eredetileg konstruktív és tárgyilagos szelleműnek elképzelt stílusból hamarosan túldíszített, burjánzó, csaknem önkényes formák és díszítőelemek lettek. A szecesszió néha odáig megy, hogy egész bútordarabokat az ornamentika részévé tesz. A funkció már alig ismerhető fel, a szimmetria és a tiszta vonalvezetés hiányzik.

Kedvelt fafajták a mahagóni (Brazília), a tölgy, a dió és a körte.

A sorozatgyártmányok többnyire kisebb értékű fafajtákból (fenyőből) készülnek. 

A fát nem hagyják meg természetes színében, hanem lakkozzák vagy fától idegen színűre pácolják.

Az egyre gyorsabban tért hódító iparosítás eredménye képpen 1910 után a szecesszió lecsillapodott, geometrikus mintákat használó változata válik népszerűvé. A szecesszió utolsó képviselőivel egészen a II. világháború kitöréséig találkozni lehet.

A stílus jellegzetes díszítőelemei és egyéb ismertető jegyei:

- Öntöttvas, bronz, acélveretek, de a legjellemzőbb a sárgaréz volt.

- Spirálok,

- indák,

- csigák,

- liánok,

- virágok (különösen liliomok, tavirózsák),

- tündérek,

- egymásba fonódó, kusza vonalak.

Neves tervezők:

Anglia - William Morris

Belgium - Henry van der Velde

Magyarország - Kozma Lajos - Budapesti Műhely, Wilgand Ede

vissza