Kapcsolat

Tót Csaba

+36 /20/ 403-9975

E-mail:csabatot78@gmail.com

Megosztás

Stíluskorszakok (Reneszánsz és Barokk)

2014.03.26.

A reneszánsz nemcsak a művészetre, hanem az élet minden területére kihatott. Tulajdonképpen Olaszországból indult el, ahol a gótikus művészetet sohasem ismerték el maradéktalanul, mert az antik művészethez viszonyítva "barbárnak", civilizálatlannak tartották.

A barokk a nevét az olasz "barocco" szóból nyerte, mely szabálytalan alakú kagylót jelent. Mint művészeti irányzat, tulajdonképen a reneszánsz továbbfolytatása.

Reneszánsz stílus (1500-1700)

"Az ókori művészet újjászületése". A reneszánsz az európai művészetek az a stíluskorszaka, amely a középkor felett diadalmaskodott.

Itáliában 1420 körül kezdődik a korai reneszánsz, ebből 1500 tájékán alakul ki az érett reneszánsz, amely 1530-ig tart. Itálián kívül csak 1500 után hódított tért ez a stílus. Az 1530 ...1600-ig uralkodó későreneszánszt manierizmusnak is nevezzük.

Az asztalosmesterség technikája lényegében változatlan marad a gótikában megismert úton halad tovább. Csupán a formák lesznek finomabbak. A különböző díszítményeket pl. oszlopocskákat, profilokat most már többnyire enyvezik és nem a tömör fából faragják ki, mint korábban.

Felismerik a  kifinomult felületkezelések szépségét és engedik, hogy a kedvelt diófa hatása maradéktalanul érvényesüljön. Mind kedveltebbé és színesebbé válnak az intarziamunkák.

A bútorkészítők műhelyeiből nagy példányszámban kerülnek ki rézmetszetek, és hozzájárulnak a jellegzetes formák gyors elterjedéséhez.

A szekrény jelentősége növekszik, kisebb formái is megjelennek, mint a pohárszék (kredenc), a kabinetszekrény (magas lábakon álló kis szekrény, sok fiókkal), a lenyitható íróasztal.

A székformák is változatosabbak lesznek. Az ismert formák, az
 összehajtható, összecsukható és ollós szék mellett nagy szerepet játszik az egyenes, négyszögletű lábakkal gyakran dúsan faragott, magas háttámlával és keresztösszekötővel készített szék. Az ülőfelület általában fa vagy bőr, tehát még nincs párnázva. Legfeljebb különálló párnára ültek.

Az oszlopok különösen kedveltek voltak, ezzel magyarázható a baldachinos ágy középpontba kerülése.

A stílus jellegzetes díszítőelemei és egyéb ismertetőjegyei:

- esztergályozott polaszterek és oszlopok,

- plasztikus faragások és profillécek (fogasléc, ökörszemsor, rozetták, akantuszcsíkok),

- sakktábla vagy famozaik,

- antik mitívumok,

- maszkok, hermák, timpanonok, hárpiák (görög mondabeli szörnyek),

- oroszlánfejek.

- gömblábak, figurális és ornamentális betétek.

Neves német asztalosmesterek, ill. tervezők:

Heinrich Ringelink, Flensburg Peter Flötner, Nünberg


Barokk 17. sz.

A a teljes, súlyos, dús pompa öröme"

Franciaországban XIV. Lajos-stílus néven ismert. A barokk kor pontos időbeni határait nehezen lehet meghatározni. Ez az irányzat is Itáliából indult ki. A reneszánsz architektonikus (építészeti) szigorúságát dús, pompázatos, nem egyszer irracionális formákkal oldotta fel. A reneszánsz nyugalmából és kiegyensúlyozottságából némileg felszínes, reprezentatív látványosság lett.

Az új társasági érintkezési formák új bútortípusokat hoznak létre: székeket a fogadószobákba, konzol-asztalokat, komódokat. A láda -a középor fontos bútordarabja- most már végérvényesen elveszíti jelentőségét, helyét a szekrény és a komód foglalja el. A kabinet szekrényből Franciaországban íróasztal "bureau" lesz.

XIV. Lajos 1667-ben megalapítja "Manufacture Royale des meubles de la couronne"-t és ezzel létrehozza a művészi mozgalmak és törekvések egyesülését. Az egységes stílus megteremtése érdekében az iparművészeti alkotó tevékenységet egyetlen mester irányítása alá helyezik. A műasztalosokat "ébenistáknak" hívják, mivel elsősorban ébenfával dolgoznak.

André Bouile, mint a "Manufacture Royale" mestere, bevonul a művészettörténelembe és ennek a területnek a legjelentősebb mesterévé válik. Különösöen ismertek intarziamunkái (faalapra készített mávészi sárgaréz, ón, elefántcsont, teknőc berakásai) valamint a bútorok aranyozott bronzból készült dús díszítései.

A szék vagy karosszék (fauteuli) sokféle alakban jelenik meg. A lábakat keresztrudak kötik össze, karfái íveltek. A pompás huzatok anyaga selyem, bársony, goblein vagy kanavászhímzés, néha bőr. Az ülőfeleületek már csaknem mindig párnázott, széleit sárgaréz kárpitszegekkel szegélyezik. 

A szekrények súlyosak (tömör vagy fúrnérozott kivitelűek), lábazatukban fiókokkal, nagy felületű betétekkel, melyeket dús profilos lécek kereszteznek.

Nagy kihúzható asztalok baluszteres lábakkal és dús faragással. 

Kettős komódok "kimagasodó" alsórésszel.

Elszórtan - távol-keleti kereskedelem hatására - keleties zamatú bútordarabok is divatba jönnek. 

A holland barokk egyszerű és nyugodt vonalai - a szertelenség iránti minden vonzalom ellenére - nagyon kedvező fogadtatásra találnak.

A stílus jellegzetes díszítőelemei és egyéb ismertetőjegyei:

Részben már a reneszánszból ismeretek, de vakmerő, kusza motívumokká, porcos vagy "fülkagyló" ornamentikává válnak (ez a "rocaille", ami a rokokóba is áthúzódik). 

- akantuszlevelek,

- voluták,

- figurális faragványok,

- baluszterek,

- pilaszterek.

Ismét világosan elkülönülnek az egyes országok stílusai. Így egyedül Németországban számos szekrénytípust ismerhetünk ebbpl az időből: "frankfurti", "hamburgi", "lübecki", "danzigi".

Neves asztalosmesterek, ill. tervezők:

Franciaország: André Charles Boulie, Charles Cressnt

Németország: Abraham Roentgen









vissza