Kapcsolat

Tót Csaba

+36 /20/ 403-9975

E-mail:csabatot78@gmail.com

Megosztás

Stíluskorszakok (Román és Gótikus)

2014.03.26.

Tisztelt Olvasó!

Előbb-utóbb mindenkinek tulajdonába kerülhet olyan bútordarab, ami vagy igazán régi vagy olyan, ami más okból követel alapvető célján túlmutató figyelmet. Rokonától vagy barátjától kapja ezt az ember, örökli, olcsón jut hozzá, vagy ellenkezőleg, jókora summát ad érte, sokkal többet, mint valamely használati tárgyért, egyszerűen csak azt az örömöt fizetve meg, hogy egy igazán szép és rendkívüli darab birtokosa lehet.

Mindennapi életünkben valamennyien nagyjából hasonló jellegű darabokat használunk, így a bútorok gyűjtése egészen fölösleges dolognak tetszik. Akik mégis késztetést éreznek arra, hogy föltegyék az előbbi kérdéseket, azok nem alkalmi vásárlók, azok már vérbeli gyűjtők. 

Sok kezdőt elriaszt a stílusok, korszakok és az angyagok megnevezésének sokfélesége. A korabeli, XV. Lajos - stílusú, Edward kori Sheraton, biedermeier, federal (szövetségi időszak), empire, barokk, gótikus - zavarbaejtően sokfélék. 

A nemzeti hovatartozás kérdésköre sem egyszerű. E tárgyak sokszor nagyon messzire is elkerültek a készítőjük hazájától, valamikor nagyon "mozgékony" darabok voltak; innen a bútor olasz neve is: mobile.

A következő táblázatban összefoglaltuk a bútor sítlus korszakokat, kérem tekintse meg.

stiluskorszakok.xlsx

A továbbiakban bemutatjuk Önöknek a stíluskorszakok jellemzőit röviden.

A régebbi időkben kizárólag a hasznosságra helyezték a hangsúlyt.  A fejlődés újabb szakaszában ezzel szemben egyre inkább felismerhető a lakályosság jelentősége, ezzel együtt pedig a tervek és a stílus fontossága. 

A tervező vagy a mester irányítása alatt álló bútorkészítő műhelyben számos szakma indul fejlődésnek: ilyen az asztalos, az aranyozó, az esztergályos, a fametsző, a kárpitos szakma.

Ha számot vetünk azzal, hogy röpke életünk felét jól megépített házainkban evéssel és alvással töltjük el, akkor értjük meg igazán ennek a mesterségnek a nélkülözhetetlenségét és állandó jelenlétét, hiszen asztalok és fekhelyek nélkül ez a kényelem aligha lenne elképzelhető.

A középkortól a római birodalomig Kr.u. 500-ban bekövetkezett bukástól az Amerika 1492-es felfedezéséig több, mint kilenc évszázadot ölel fel. Erre az időszakra esik a "korai középkornak" is nevezett román stílus.

A román stílus Kr.u. 1000-1100 "Korai középkor"

Az ebből az időből fennmaradt néhány bútor templomokból és kolostorokból származik, és ezek alapján nem ítélhetünk meg az akkori idők hétköznapi bútorzatát. Ez utóbbit egyszerű, súlyos, fejszével és szekercével sokszor egyetlen fatörzsből kifaragott darabok alkották. Az ülőbútorokat tömör fatömbökből vájták ki. A fekvőhelyeket oszlopokban álló vaskos tákolmány alkotta, melyre keresztben deszkákat fektettek. A faragott díszítéseket naiv ékrovásos motívumok alkalmazása jelentette. Díszítő bevonatként néha textilanyagot vagy bőrt alkalmaztak.

A középkor jellegzetes bútora a láda, amely ülőbútorként, fekvőhelyként, sőt még utazóládaként is használható, ennek különböző formai változatai jöttek létre. A ládát némelykor háztető alakúra készítették, melynek máig is fennmaradt fajtája a "szuszék".

A szekrény ugyancsak ládaformára emlékeztető, erős vaspántokkal merevítve.

A székek, ülőbútorok száma e korban kevés. Inkább a ládát és a falak mentén húzódó patkát használták ülésre. Székeket legfeljebb a hatalmasságok, előkelő családfők használták. Ezek a székek magasépítésűek, mintegy ezzel is jelképezve a használójának hatalmasságát. A székek elé zsámolyt helyeztek lábtartóként. A székeket a késői román korban már díszesebb faragások ékítik. Indafonás, sárkánydíszek faragása. Merevségüket az egyenes, vastag, esztergályozott lábak okozzák. 

Az asztalok egyszerűek, melyek többnyire két bakból és levehető tetőlapból állnak. Az asztalokat terítővel mélyen letakarták, hogy ezzel rejtsék kezdetleges formályukat.

A románkori bútorok legfőbb díszítőelemei:

- díszvasalatok,

- kovácsolt szögvasak,

- színes, tarka festés,

- az építészetből átvett díszítőmotívumok.

Ezen kívül különféle stilizált növényeket, indákat, leveleket, emberi és állati alakokat, misztikus szörnyalakokat, továbbá mértani elemeket, zegzugos vonalakat, meanderszerű formákat és fonatos mintákat alkalmaztak. 

A románkori stílus a bizánci, barbár és a keleti hatásokból tevődik össze. Bútortörténeti szempontből van csak jelentősége, mert a mai bútorok formái kialakításához alig nyújtanak segítséget.

Gótikus stílus 1200-as évek

Az 1200-as évek elején Észak-Franciaországban alakult ki és terjedt el egész Európa szerte, és több, mint 300 évig uralkodott. Nevét a reneszánsz korban kapta, "barbár"-t, civilizálatlant jelent. 

A városokban még mindig a templomok a legfontosabbak, de ezek már nem súlyos erődrendszerű sötét épületek, hanem karcsú, égbe törő csúcsívek, gazdag kőfaragássokkal, és kőcsipkékkel.

A kor legdivatosabb bútora még mindig a láda, mely egyben "koffer" szerepét is betöltötte. A ládákból fejlődtek ki a különféle lábazatú szekrények (a fuffet, a crédence).

A szekrények, rendszerint magas lábakon állóak, nagyméretű ajtókkal, némelyik emeletes megoldásban, négy-nyolc ajtóval záródnak. Díszítésük részben építészeti jellegű (párkányok, csúcsívek), részben pedig faragások, tektonikus jellegűek.


A gótikus asztalok rendszerint felnyitható lappal, a lap alatt írórésszel és rejtett fiókokkal készültek. Ezen kívül vannak kerek és szögletes asztalok is, melyek már furnérozottak. 

Jellegzetes ülőbútor a ládaülés, melynek oldalai keretbetétes megoldásúak és magas támlájúak.

Az ágyak többnyire mennyezetesek, díszítésük lapos faragás, színes festés és építészeti tagozás.


A gótikus bútorművészet európai viszonylatban tájanként változik. Ez azt jelenti, hogy az akkori fontosabb országokban az ún. nemzeti sajátosságok érvényesülnek. Díszítésük tekintetében főleg az északi és déli országokban mutatkozik eltérés. 

Északon a mérműves díszítések a gyakoriabbak, délen viszont a növényi elemek, lombozat, indafonatok, szalagmotívumok a jellemzőbbek.

A mérműves fafaragások a késői gótikában a halhólyag, szamárhátív motívumokat mutatják, Angliában a Tudor-íves mérműveket alkalmazzák.

A gótikus szabad fromájú növényi díszítés elemei: 

- szőlőlevelek és fürtök,

- indák,

- rozetták,

- erezetes lombozat,

- virágok,

- pajzsok.

Ezeket zsúfoltan alkalmazták, de azárt a könnyedség jellemző.

A francia gótikus stílus, a gótika eredeti hazája mutatja a legfinomabb részletezésű, kecses, szinte elegáns bútorokat, melyek dekorációi csipkefinomságúak.

A németalföldi gótika sokban hasonlít a francia gótikához.

Az észak -német gótika a tiroli várakban fellelhető gótikus bútorokon figyelhető meg. Itt gazdag faragású mennyezetes ágy -és asztalformákat találunk.

A stílus jellegzetes díszítőelemei és egyéb ismertetői:

- redőzetminta,

- faragott indák,

- csúcsívek, 

- szamárhátívek, 

- levéldíszek.


vissza